Nehéz szerelem

A Rohamot azért készítjük, hogy történjen valami. Hogy mindaz, amit művészetnek hívunk, ne csak zakatoló és unalmas „önreflexió” meg „ideológia” legyen, hanem történés. És kevés az olyan felület, ahol a rendszerváltozás utáni generáció elmesélhetné és viszontláthatná történetét. Alighanem ennek a generációnak „forradalmi” tette éppen az ilyen szabad felületek feltalálása lehet.

Stark Attila például bizonyos értelemben újra feltalálta a könyvet. Azt a könyvet, amely nem nagyipari termék, hanem kézműves alkotás. Amelyet nem egy meghatározott üzenet sokszorosítása miatt hozott csak létre, hanem a létrehozás öröméért is. Mivel a Rohamot hasonló öröm táplálja – egy folyóirat összeállításának izgalma –, úgy gondoltuk, hogy Attilával az élen készítjük el az új lapot.

Annál is inkább, mert ebben a számban első novella-pályázatunk győztes írásai olvashatók. Már a kezdet kezdetétől szeretnénk friss, csak nekünk készült írásoknak felületet adni, ezért hirdettük meg a pályázatot. És szómiszó meghökkentünk, mennyi kallódó alkotó él ebben az országban és ebben a generációban. Kallódó abban az értelemben, hogy minden mondatunkon látszik a kifejezés indulata, és minden mondatunkon látszik a látomás hiánya. „ A nyelv zuhataga nehezen fedi el az alatta megbújó steril csöndet” – emblematikusan érvényes ma ránk a belga irodalomtudósnak, Paul de Mannak ez az 1955-ös metaforája.

Az igazi kérdés persze az, hogy miért nincs művészi erejű látomásunk a világról. Egyfelől talán azért, mert a XX. század második felére jellemző passzivitás és az alatta megbúvó lelkiismeret-furdalás a hagyományozás hamis csatornáin keresztül átplántálódott belénk, akiknek semmi közünk sincs ehhez. És sokkal kevesebb lett az időnk is, mint bármikor az emberiségnek volt. Másfelől meg döntse el az olvasó.

Ami tény, hogy a győztes írások mégis felmutatnak valamiféle látomásosságot: egy gyilkosan tudattalan világról, egy karanténvilágról, egy naiv sanzon világról és parodisztikus látomást egy nosztalgiavilágról. Reméljük, hogy a Roham összeállítása nem csak nekünk okozott örömet, hanem majd az olvasóknak is. Ajánljuk figyelmükbe szerzőinket, valószínűleg nem utoljára találkozhatnak velük nyomtatásban.